Gólyatábor

"Arizóna távoli vidéke várja a bátor telepeseket
Hosszadalmas harcokban, nagy áldozatok árán, bátor katonáinknak sikerült az indián törzsektől újabb hatalmas, kiaknázatlan területeket elfoglalni, melyek mind csak arra várnak, hogy a vakmerő kalandorok és a lelkes kincsvadászok lecsapjanak rájuk. Bárki, aki 2005. augusztus 14-én, Tata Lakeside Gardenben megjelenik, gazdagabb lehet egy 10 holdas földdel. Azt, hogy kik lesznek a szerencsés földtulajdonosok, egy verseny fogja eldönteni, mely Tata városából indul. A még gazdátlan területeken, aki elsőnek döfi le a zászlaját egy telken, az onnantól egy saját birtokkal rendelkezik. Ezért aztán két dologra lesz szükség: egy villámgyors paripára, hogy Ön legyen az első, és a cowboy legjobb barátjára, egy hatlövetűre, hogy ne patkoljon el idő előtt.
Tata a bűn és a sötétség városa, vigyázni kell mindennel, ami mozog. Elég egy rossz mozdulat, és ólommal a hátában fogja végezni. A legnagyobb veszélyt azonban a peremterületeken portyázó, földjeiktől megfosztott rézbőrűek jelentik. Kósza pletykák szerint a nyugati hegyek mélye aranyat rejt, és ezért kell nekik annyira az a vidék. Aki ezt a rizikót felvállalja, az egy aranybányára is szert tehet.
Kalandra fel hát! Mindenki csatolja fel coltját, pattanjon fel hátasára, és vágtasson nyugatra, ahol egy új világ várja..." olvashattuk az idei BME-VIK kar gólytatáborának hírdetését.
Azok, akik eljöttek, nem csalódtak. Nagyszerű néhány napot tölthettek Tóvároskert táborában, meglehetesen kellemes körülmények között. Sajnálatos módon a területfoglalás elmaradt, így nem lettünk egy szemernyi homokkal sem gazdagabb, nem hogy földdel. A kor szelleme idén a cowboyoké volt, ezzel párosult kellemes köszönésünk, az Uff!, illetve Puff!
Megérkezéskor rendkívül sok, különféle játékot játszhattunk, mind egymás megismerkedésének érdekében. Mert valljuk csak be azért, 440 embert megismerni pillanatok alatt meglehetősen nehéz. Az ezt segítő játékok rendkívül színesek voltak, némelyikük senioronként is eltért. Volt vonatozás (amiből azért egy idő után sok tud lenni), név-memória (az mi???), csomózás (ez meglehetősen érdekes és szórakoztató játék), közös ülés, és még sok más. Megtanultuk, hogy "Játszani öröm!", ahogy énekelni is öröm. Különösen figyelemre méltó volt, hogy a seniorok még nyelvtanulmányainkra is ügyeltek. Igyekeztek mindenkit minél több nyelv tanulására buzdítani, valamint a korábbi tanulmányainkat nem elhanyagolásképpen különböző slágereket is énekeltünk, illetve fordítottunk idegen nyelvekre, mint például a "Pál, Kata, Péter jó reggelt...", valamint a "Megy a gőzős, megy a közös Kanizsára...". Persze nem maradhattak ki a kar dalai is, mint a Villamosmérnök himnusz, a Villamoskari induló, a 16 kredit, Villanymérnök, villanymérnök, valamint Ötödéves...
Egyébként a táborba jelentkezéskor mindenki kapott egy jelszót (enyém integratum variáns), amit vagy elfelejtett, vagy nem. Tulajdonképpen mindegy volt, úgyse kérdezték egyszer se. A tábor területére érkezés után a lányok személyesen beszélhettek a táborban lévő tanárokkal. Volt kedves logikai feladat tigris és a hölgy sémára, valamint hóhér lefejezés (több, illetve kevesebb sikerrel), pezsgőzés. Benyomás teljesen pozitív.
A fehér gólyaként (a pólók évfolyamokat jelölnek, illetve szinteket a Schönherzben) az Albino Amigo csapat tagja lettem. Első este csapatverseny volt a Csillag nevű épületben. Érdekes feladatok voltak, mint szoborkészítés, Forma-1 a prérin, karaoke. Este még arra is ügyeltek, hogy az ágyak kellemesen álomba ringassák az embert, ha a nap eseményei ehhez nem segítettek volna hozzá eléggé.
Mint tudjuk, a testmozgás öröm, így az sem maradhatott el. Kellemes reggeli torna után sétálhattunk a prérin. A préri tánc egyébként meglehetősen ötletes volt, kifejezetten felfrissíti az embert a kellemesen hosszú alvás után. Innetől kezdve bővült a választék a menzán, már bármit kérhettünk reggelire, ebédre, vacsorára. Kik csak kenyeret és vizet kértek, úgy jártak. Második nap több informatív előadás is volt (Ervin tanár úr előadása és jegyzete különösen érdekesnek bizonyult), valamint megismerhettük még a BME Extrémsport és Elméleti Testnevelés Tanszék tanárát is. A szűnni nem akaró esőzések elmosták a programokat, így az esti kirándulás is a tábor területére szorítódott. Felfedezhettük az ebédlő terítőjében rejlő viaszos erőket, emberi flippert építhettünk Karácsony szigetén, segíthettünk a bajba jutott indián törzsnek, és még egy kocsmai verekedést is színlelhettünk, növelve a színpadhoz szükséges skilljeinket, amire sok szükség volt még a következő napon. Kiemelendő volt egyébként a bátrak sötét szobája, amelyben egy bináris kódolású dallamot kellett felismerni és előadni a megadott italos üvegek segítségével.
Harmadnap folytatódtak a hasznos ismeretek adagolása. Reggel kis futás után folytathattuk a prérin való utazásunk, és leverhettük az utunkba kerülő ellenséges indiánokat. Este kipróbálhattuk az előző nap szerzett tapasztalatunkat a színpadon. Ezzel kapcsolatban egy érdekes megfigyelés. Senki nem kötötte meg, hogy westernhez fűződő előadást kell prezentálni, mégis ehhez kapcsolódott az összes. Normális esetben arra gondolhatnánk, hogy senki nem fog ilyen témában előadni, hiszen ez a legelső, amire bárki gondolhatna. Fura. Az előadások után kihirdették a különböző feladatok győzteseit. Minden csapat egy trófeával gazdagodott, a fehér csapat egy aranyos, fehér kecskét nyert.
A negyedik napra a programok tovább bővültek. Én kissé leradagtam a logikai szobában, bár a lovagi torna is érdekesnek bizonyult. Este karaoke buli volt, utolsó nap pedig megismerkedtünk a "vonaton nyomorogni öröm" életérzéssel is.

Vége