A mai blogban elmesélem azt, hogy mi is történt a várva várt gólyatáborban. A BME villanykarának (VIK) infó részlegére adtam le voksomat a felvételi űrlapon, ahová sikerült is bekerülnöm. És örvendezék vala. Jelentkeztem is a gólyatáborba, hiszen szeretek új embereket megismerni, hát még ha velük töltöm majd a következő n+1 évemet. A Gólya-Impulzusban azt írták, hogy a karon az ivararány elég rossz, férfiszemmel nézve, így nem is számítottam nőhegyekre. Node..
Eljött hát a nagy nap, Keletibe becammogtam. A meghívóban írták, hogy parasztgúnyában és szalmakalapban menjünk, én ennek nagyjából eleget is tettem. Az első dolog, ami szemetszúrt ott, az a kb 30 ember, aki különféle fehér ruházatban és kalapban összeverődött a lépcsők előtt. Mosolyogtam egyet és csatlakoztam. Mire megérkeztünk Tatára már ismertem vagy 15 embert, mind jófejek voltak ÉS a várakozásommal ellentétben kockafejűségnek alig mutatták jelét! Ez felvillanyozott kissé
Szóval leérkeztünk Tatára. Írták azt is, hogy élelmiszert és alkoholt ne vigyünk, gondoltam azért ne, mert nem jó ha csatakrészeg az a 600 ember, aki ott tartózkodik. Ezzel szöges ellentétben a peronra ahogy kiléptünk, és elindultunk csoportosan a szállás felé a vasúti átkelő túloldalán ott állt pár szervező és sört osztogattak. Áll-leesés és annak keresgélése a földön! Ez igen - gondoltam. Útközben a nagyobbak dalokat és játékokat tanítgattak nekünk, amit nagyon élveztem. Mire megérkeztünk már fejből tudtam egyiket-másikat. A táborban való lecuccolás után megismerkedtünk a szobánk lakóival és az azt karmesterként vezénylő ún. szoba-seniorral. Majd közös játék következett az összes jelenlévővel. Akkor tűnt fel először, hogy milyen eszméletlen sok ellenkező nemű is tartózkodik ott (persze ez kb. azt jelenti, hogy három srácra jutott egy leány, de azok legalább nem bölcsészek!..). A Játék után mindenkit fürdőszettbe vezényeltek és leugrottunk a tóra legmártózni. Eszméletlenül jó volt. Újabb 10 ember az iwiwes ismerőseim közé. Mire felértünk meleg, bográcsban főtt kajával várták éhező bendőinket. Ezekután tábortüzes ismerkedős est. Annyira jól éreztük magunkat, hogy alig volt pár ember, akinek alkoholos italra lett volna szüksége (úgy kell nekik).Második nap 10-kor keltünk, és svédasztalos reggelivel adtuk meg a kezdő lökést a napnak. Sajnos hamar el kezdett esni az eső, ami nem hagyott alább egész nap. Így jobbára a "Csillagban" volt vetélkedős-nevetgélős program volt, tanárok tartottak 15-20 perces előadásokat, nagyrészük érdekes volt. A délután szabad foglalkozás volt, amit - az időjárás miatt - a szobában töltöttünk még jobban összekovácsolódva. Este ismét melegételt kaptunk a tábori menzán. Este megtanították nekünk a Villanykari Himnuszt (többek között), amit illik jól megtanulni.
Harmadnapra felszáradt az előző napi eső eredménye, és kirándulni mentünk három szobás csoportokban. A túra állomásain játékos és csapatépítő feladatokkal szórakoztattak minket. Két állomás között pedig énekeltünk és beszélgettünk. Táborba késő délután értünk vissza, kis szünet, majd lábat pihentető előadásokat hallgattunk az egyetem működéséről és a főbb szabályokról. Ez egy kissé unalmas volt, de mivel tudtam, hogy fontos dolgok, próbáltam figyelmesen végighallgatni. Este kisebb bulit rendeztek nekünk, a saját szervezésű büfé olcsó volt, két helyszínen szólt kétfajta zenei stílus, illetve volt egy "Karaoke Bár" nevezetű happening is. Megismerkedtem újabb arcokkal, köztük jópár nőneművel is MUAHAHA
Utolsó nap pedig a visszatérő hőségre való tekintettel ismét a parton töltöttünk jópár órát. Délutánra jó sokan pecsenyére sültek a szikrázó napsütésben. (A seniorok legnagyobb bánatára a "Singing in the rain" kezdetű dal csak ritkán kerülhetett elő a tábor ideje alatt.
). Délután a különböző színek vacsorát főztek maguknak. (4 pólószín volt táborban, ez volt a megkülönböztetés legalapvetőbb módja, de színen belül kártyaszínek is léteztek, amin belül a legnagyobb egység már csak a szoba) Minden szín kapott egy bográcsot, egy tűzrakásóhelyet, fát és a kajához szükséges, előző estei megbeszélésen összeírt alapanyagokat. Az egészből az sült ki, hogy igaz mindenkinek volt saját kajája, igyekezett nem teleenni magát belőle, hogy a többiekét is megkóstolhassa. Ismét jóízűen elbeszélgettünk sok emberrel, miközben jó ízek kerültek az asztalraEzután ismét - lehet hogy az előző este sikerére való tekintettel - a két bulihely + karaoke kombót vetették be ellenünk, mi pedig álltuk a sarat
Ezután már csak a reggeli összepakolás, a szervezők köszönetnyílvánítása és a hazaút volt hátra. Felértünk Pestre és néhány ember, akiben még volt energia, elment legurítani még egy sört (illetve esetemben fröccsöt) az utóbbi napok fáradalmaira.
Összességében remekül éreztem magam, kár lett volna kihagyni. Sok embert ismertem meg, akikkel remélem ezentúl is sokat leszek együtt, jókat nevettünk, játszottunk, stb. Klassz volt. Tényleg.
